I sense there's something in the wind....
Mostanában nem volt kedvem blogot írni, vagy ahogy drága Holden barátunkat idézzem "Nem volt hangulatom hozzá és már pedig ehhez hangulat kell". Ja, igen kiolvastam a Zabhegyezőt. Sokaknak tetszik, sokaknak nem. De úgy látszik én az utóbbi csapatot fogom erősíteni.Persze nem azt mondom hogy teljes katarzis,de amikor befejeztem nem bántam meg hogy elolvastam.Közvetett módon sok mindent mondott ez a könyv, néhol pedig magamra is ismertem.
Ezelőtt a könyv előtt pedig egy nagyon szép könyvet olvastam.A címe: Rém hangosan és írtó közel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mondjuk azzal számoljatok hogy egy rém szomorú könyv. Talán egyszer majd írok róla egy ajánló féleséget, amikor majd több időm lesz :)
Sok barátom blogján látom,hogy hangulatuk a béka segge alatt van.Ilyenkor egytől egyig mindenkit megölelgetnék és mondanám hogy el fog múlni semmi baj. Emellett pedig arra gondolok hogy valami depresszió hullám van erre fele vagy mi van.Mostanában én is egyre furábban érzem magam, lehet hogy az időjárás is teszi, de az egyik pillanatban úgy érzem hogy boldog vagyok a másikban legszívesebben világgá mennék és nem szeretnék senkivel sem találkozni,sem beszélgetni csak elmenni.
Úgy érzem nem vagyok elég jó. Mint szüleim gyerekeként, mint hugom nővéreként, mint barátként, mint tanulóként, mint "nőként". Kudarcot vallottam. Nem tudok segíteni annyit,mint amennyit szeretnék. Nincs időm sem kedvem hugommal lenni.Türelmetlen vagyok vele, pedig én próbálkozom én igazán megpróbáltam. Barátként pedig biztosan elrontok valamit, de a legborzalmasabb benne,hogy nem látom mit kéne másként csinálnom.Talán meg kéne beszélni,de ehhez gyáva vagyok és nem is tudom hogy hogy kéne elkezdeni....
And will we ever end up together?
No, I think not, it's never to become
For I am not the one
For I am not the one
