Nem mondom el senkinek mégis tudom. Nem azért nem mondom el mert nem bízom meg bennük vagy nem találom rá méltónak őket. Hanem mert szégyellem.Meg azért is mert amit mondanék az úgyis megváltozna. Egyik pillanatról a másikra.Csak szeretném ha egy napon nem lenne ez az érzés mondjuk erre szerintem még sokat kell várni. Felejtsem el?- Megpróbáltam, próbálom. Keressek másikat?-Megpróbáltam. Megbántam. Ne siránkozzak ezen?-Már egy ideje nem teszem ezt. A számból nem hangzik el egy ilyen sor sem. Miért épp a blogomon írom ezt és nem a legjobb barátaimnak mondom el? Mert félek. Nem tudom mitől vagyis még is talán.. Félek attól hogy hazugságnak fog tűnni mert úgyis megváltozhat egy pillanaton belül. Félek attól hogy hülyének néznek. Félek attól hogy ha kimondom igazabbnak fog tűnni.Magam előtt is szégyenként élem át ezt az egészet.
Ne kérdezzetek hisz úgyis tudjátok.Ne kérdezzetek mert ezzel is ugyanazt juttatjátok eszembe amit szeretnék elfelejteni.Irigy vagyok és féltékeny. Soha nem akartam ilyenné válni és mégis. Undorító vagyok. Ezt is szégyellem. Előttetek. Miattatok. Mit gondolhattok rólam?
Mostanában Mollkámmal minden nap eljátszunk egy bizonyos lábmozdulatsort hangkísérettel amiből sokan nem értenek semmi, mi persze ennek ellenére(emiatt is) jókat röhögünk.
És íme itt van az a videó, minek megnézése csak kifejezetten nem épelméjűeknek ajánlott :P
Na szóval kb két hete a napjaim csak a tanulással telnek nagyrészt. Vészesen közeledik már a kisvizsga így próbálok én is gőzerővel készülni. Emiatt Én aki hétvégénként mindig 10-11 körül kelt mostanában 7-8 körül felkelek h így is hosszabítsam a tanulással eltölthető órákat. Najó az igazat megvallva azért más is csinálok. Hétköznap hétfőn és szerdán zongorára járok és délutánonként pedig gyakorlom. Volt olyan időszak amikor rá kellett magam vennem a gyakorlásra,de mostanában ha egyszer elkezdem alig tudok leállni. És addig csinálom amíg tökéletes nem lesz számomra. Szegény családom gondolom már eléggé kiakasztottam ezzel.
Emellett újdonságként keddenként kórusra járok.A március 15-i műsorra akartam csak igazából beszállni, de úgy gondoltam kipróbálom. A kórusvezetőnk valami iszonyúan nagy arc.Nagyon bírom :). És élvezem az éneklést és végre nem kell azzal törődnöm h egy-két hang nem úgy sikerül ahogy akartam volna,mert a tömegből nem hallatszik ki annyira.
A zongora és a kórus miatt most úgy érzem h végre azt csinálom amit szeretek.Régen táncoltam, rajzoltam,de azokat nem éreztem ennyire az enyémnek.
Lelkileg is úgy érzem egyensúlyban vagyok.Néha ha még mindig semmihez nem értő,semmit meg nem érdemlő emberkének tartom magam,de próbálok ezzel nem foglalkozni. Úgy érzem h egy barátommal aki nagyon sokat jelent nekem újra közel kerültünk egymáshoz.Ennek kimondhatatlanul örülök és remélem ő is így gondolja. Egy másik baráti kapcsolatomról pedig úgy gondoltam h csak én erőltetem, de most úgy látszik h mégsem ^^
Összességében már csak a kisvizsgát és az azt követő pár tz-ét kéne kibírnom és utána.......
Mostanában nem volt kedvem blogot írni, vagy ahogy drága Holden barátunkat idézzem "Nem volt hangulatom hozzá és már pedig ehhez hangulat kell". Ja, igen kiolvastam a Zabhegyezőt. Sokaknak tetszik, sokaknak nem. De úgy látszik én az utóbbi csapatot fogom erősíteni.Persze nem azt mondom hogy teljes katarzis,de amikor befejeztem nem bántam meg hogy elolvastam.Közvetett módon sok mindent mondott ez a könyv, néhol pedig magamra is ismertem.
Ezelőtt a könyv előtt pedig egy nagyon szép könyvet olvastam.A címe: Rém hangosan és írtó közel. Mindenkinek csak ajánlani tudom, mondjuk azzal számoljatok hogy egy rém szomorú könyv. Talán egyszer majd írok róla egy ajánló féleséget, amikor majd több időm lesz :)
Sok barátom blogján látom,hogy hangulatuk a béka segge alatt van.Ilyenkor egytől egyig mindenkit megölelgetnék és mondanám hogy el fog múlni semmi baj. Emellett pedig arra gondolok hogy valami depresszió hullám van erre fele vagy mi van.Mostanában én is egyre furábban érzem magam, lehet hogy az időjárás is teszi, de az egyik pillanatban úgy érzem hogy boldog vagyok a másikban legszívesebben világgá mennék és nem szeretnék senkivel sem találkozni,sem beszélgetni csak elmenni.
Úgy érzem nem vagyok elég jó. Mint szüleim gyerekeként, mint hugom nővéreként, mint barátként, mint tanulóként, mint "nőként". Kudarcot vallottam. Nem tudok segíteni annyit,mint amennyit szeretnék. Nincs időm sem kedvem hugommal lenni.Türelmetlen vagyok vele, pedig én próbálkozom én igazán megpróbáltam. Barátként pedig biztosan elrontok valamit, de a legborzalmasabb benne,hogy nem látom mit kéne másként csinálnom.Talán meg kéne beszélni,de ehhez gyáva vagyok és nem is tudom hogy hogy kéne elkezdeni....
And will we ever end up together?
No, I think not, it's never to become
For I am not the one
Már megint nagyon régen blogoltam. Vegyük sorjába mik történtek velem eddig.
-Itt volt, elment PONT
-Lebetegedtem. :S Mondjuk ez ha úgy vesszük várható volt hisz körülöttem mindenki beteg volt egy ideig. De mostmár jobban vagyok :D
-Meg volt az első zongora hangversenyem. Saint-Saens Állatok karneváljából a Hattyú-t játszottam. El nem tudjátok képzelni milyen ideges voltam előtte. Főleg attól hogy 10-12 éves gyerekek az enyémtől sokkal durvább darabokat játszottak. Igaz én még csak 2hónapja zongorázom,de akkor is....
Ma pedig elkezdtem lemásolni az anyagot amit akkor írtak amikor beteg voltam.Elkezdtem és úgy voltam vele,hogy inkább végigcsinálom.2 óráig csak írtam o.o
Amúgy emberek! Nem akarok az egész síszünetben otthon ülni,szóval valaki filmezés vagy csak valami séta? *nagyszemekkelnéz*
Előző héten szokás szerint elolvastam a barátaimnak a blogját és akkor megláttam,hogy Valen nekem adott egy díjat,mint kezdő blogolónak. Nagyon meghatott a dolog, hisz még soha nem kaptam ilyesmit előtte. Ezúton is nagyon szépen köszönöm. ♥ és természetesen elfogadom ^^
Nos, a díjjal kapcsolatban vannak szabályok is. Íme:
1, Egy bejegyzés amiben a díj logója megjelenik és a szabályok feltüntetésre kerülnek.
2, Belinkelni azt a személyt, akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod.
3, Továbbadni 3-5 tehetséges, lehetőleg kezdő blogtársadnak és ezt tudatni is velük.
3-5 tehetséges kezdő blogtársat találni nagyon nehéz volt számomra,hisz kevés olyan ember van aki olvasna és én is olvasnám.
Végül két személyre esett a választásom.
Az egyik Edit ♥. Őt azért valásztom,mert igaz hogy nem kezdő blogoló mégis mostanában keveset ír és szeretném ezzel is ösztönözni :)
A másik választottam pedig Molly♥ ő aztán tényleg nem kezdő blogoló,mégis neki szeretném a díjat adni,hisz úgy gondolom hogy nagyon tehetséges :)
Amikor kicsi voltam sokszor kérdezték,hogy ki a példaképem.Akkor sosem tudtam a választ, de a napokban megvilágosodtam.Mindig ott volt mellettem az ő hangját és zongorajátékát hallgattam amikor valami bántott és akkor is amikor boldog voltam.Sohasem untam meg pedig évek óta csak 3 albumukat hallgatom.Régóta velem van és én csak most jöttem rá,hogy ő igazán az én példaképem.
Akik már régóta ismernek tudhatják, hogy a zenekar nem más mint az Evanescence és azon belül is Amy Lee.
Szeretném nektek egy kicsit jobban bemutatni őt egy (wikipedias) életrajzzal:
Amy Lee, Amy Lynn Hartzler néven született 1981.december 13-án Kaliforniában.
Apja neve John, aki lemezlovas és TV-s személyiség, anyja Sarah, testvérei Robby, Lori és Carrie. Volt egy harmadik nővére is, aki 1987-ben meghalt egy azonosítatlan betegségben. Lee kilenc évig tanult zongorázni. 2000-ben diplomázott Pulaski Academyben, de a Közép-Tennessee Állami Egyetem előadásait is látogatta rövid ideig.
Jelenleg New Yorkban lakik. 2007 tavaszán megházasodott, férje Josh Hartzler. Amy szabadidejében fest és rajzol.
Eredetileg zongorázni tanult, majd alapító tagja és vezető énekes lett a Grammy-díjas Evanescence rockzenekarnak. Hatott rá Mozart, a Björk, a Nirvana,Tori Amos, Jimi Hendrix,Danny Elffman és a Plumb is.
Két stúdióalbumot adott ki az Evanescence-el: Fallen, The Open Door, mindegyik milliós példányban kelt el.
Amy Lee és az ex-gitáros/dalszövegíró Ben Moody tinédzserkorukban találkoztak. "Egy ifjúsági táborban voltunk - emlékezik vissza Moody -, és pihenőidőben hallotam Amyt, amint Meat Loaf-tól az "I'd Do Anything for Love"-ot játssza zongorán. Odamentem hozzá, mire ő elkezdett nekem énekelni. Teljesen lenyűgözött, rögtön rávettem, hogy csatlakozzon a bandámhoz. Annyira egy hullámhosszon vagyunk, hogy amikor dalszöveget írunk, sokszor egymás gondolatait fejezzük be!"
Első albumuk, a Fallen nagy sikert aratott. Ezen található első slágerük, a Bring me to life című felvétel. 2004-ben, Moody kiválása után a csapat Terryvel koncertezett tovább. Elkészítették az Everybody's Fool klipjét. Az együttes sok díjátadón is képviselte magát. Az új CD a "The Open Door", ami 2006. október 3-án került a boltokba. Az album számait a frontember és Terry Balsamo írták. Azóta készülőben van az új lemezük amelyet 2010-re ígérnek.
Úgy gondolom sok hasonlóság van köztünk.Persze nincs olyan leírhatatlanul gyönyörű hangom és nem is tudok olyan jól zongorázni ,mint ő de még is ő áll előttem példaként.Szeretnék legalább feleannyira is jó lenni,mint ő.
